Az eredmény? Kis híján teljes kudarc.
Kicsit kopott, de még működő békebeli pörkölő
Történt, hogy egy szép napon nézelődtem egy internetes aukciós portálon és megakadt a szemem egy régi de jó állapotban lévő működőkepés kávépörkölőn. Gondoltam pár ezer kemény magyar forintot megér a dolog és hát miért is ne próbálnám ki az igazi frissen pörkölt kávé utánozhatatlan zamatát.
Mert ugye mindenki hallott már legendákat a házilag pörkölt kávéról?
Micsoda ízek és aromák, és micsoda krémes eszpresszót lehet készíteni belőle!
Na ez az a kategória amit nem talál meg az ember a szupermarketek polcain. Esetleg talán néhány igényes kávézóban rábukkan az ember kézműves kávéra, és ha még jó barista is van hozzá na akkor ott ihat egy jó kávét. No de mi lenne, ha ezt az élményt minden nap akár otthon is élvezhetnénk?
Ugorjunk neki gondoltam, gyorsan megrendelem aztán lesz ami lesz és mire megérkezik szerzek valahonnan belevalót is. Mert ahogy a mondás tartja veszett már több Mohácsnál és legrosszabb esetben megy dísznek a konyhába. Hosszú kutakodás után sikerült találnom egy helyet ahonnan beszerezhettem egy 250g-os perui Yanesha-t. Piszok drága volt, de azzal vigasztaltak, hogy pörkölés közben majd úgy is szépen megdagadnak a szemek. Na szépen nézünk ki...
Az árból akár vehettem volna egy jóféle pörkölt kávét is.
Aztán pár napra rá találkozott a pörkölő és a nyers kávé. Lelkesen gyújtottam alá a kávépörkölő serpenyőnek és már készül is az első csoda a konyhában.
Hát elég nagyra sikerült!
Ahogy melegedni kezdett ez a sokat látott fémlemez az aljáról hirtelen több évtized emléke akart hirtelen füstbe menni. Többé kevésbé sikerült is nekik, és ahogy a sok füst beborította a konyhát a füstjelző éles sivítással jutalmazta ténykedésemet, de szerencsére a páraelszívó és a kereszthuzat sikeresen rendet vágott közöttük. Gondoltam jól kezdődik ez a mutatvány, de nem adom fel olyan könnyedén és ha már sikerült úrrá lenni a pörkölés első perceiben eluralkodott káoszon hát folytassuk tovább. Kicsit macerás, de majd belejövök gondoltam, és ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva a magok egyszer-csak hangos reccsenések közepette engedtek a melegnek. Gondoltam jó úton haladok. Megvan az első reccsenés és miközben tovább kavargattam a magokat, hogy oda ne égjenek egy újabb problémával kellett szembesülnöm. A kémlelő nyíláson alig jut be fény az edénybe, tehát nem igen látni hogy mi zajlik odabent. Márpedig a pörkölésnél nem árt, ha meg tudjuk nézni, hogy hol tart éppen a magok barnulása. Semmi gond! Ha már idáig eljutottunk akkor két keverés aztán felemelni, odatartani az elszívó halogén lámpájához aztán újra a tűzre és kavarni tovább. Jó ötlet, de ekkor a pörkölődő kávészemekből kilépő nedvesség és különféle olajok teljesen átláthatatlanná lették a kémlelő nyílás üveglemezét.
Amikor a nyers kávét megvettem az eladótól kaptam pár szem francia pörkölésű magot etalonnak.Azt tanácsolta a színére figyeljek nagyon és hogy fantasztikusan finom a frissen pörkölt perui Yanesha-ból készült presszókávé, csak ne pörköljem sötétebbre!
Jó tehát nagyon fogok figyelni a színére, de honnan a bánatból fogom most megtudni, hogy milyen színű a kávé a pörkölőben. Semmi gond, kézenfekvő a megoldás, szépen le kell emelni a pörkölő fedelét és miután összehasonlítottam a kis mintával a kávészemek színét majd visszateszem a fedelet és folytatom a pörkölést, ha szükséges. És amikor már valahol a célegyenesben járok hirtelen beugrik egy mondat valahonnan a tudatalattimból "Houston, van egy kis gondunk"
Mielőtt nekiálltam a házi pörkölésnek találtam egy érdekes amerikai kávés oldalt. Volt benne néhány tanács és hogy a jó francia pörkölés vége valahol a második reccsenés közelében van, és bizony itt tíz másodperceken múlik a siker vagy a kudarc. Miután elérték a kellő színt a pörkölő mesterek azonnal visszahűtik a magokat, nehogy tovább piruljanak és megégjenek a szemek.
Tehát a célegyenesben akadt egy kis problémám. A hőtágulás miatt rászorult a pörkölőre a fedele és lehetetlenség volt kinyitni a tűzforró edényt! Na itt a vége a mutatványnak gondoltam és holnaptól visszatérek a jól bevált aromazáró csomagolásban árult bolti kávékhoz. Végül is nem olyan rossz az sem. A legtöbb ember amúgy is azt issza és még abból is az olcsóbbikat. Mi a fenét kell itt kilógni a sorból. Most meg nagyon úgy néz ki, hogy egy kisebb vagyonért sikerülni fog egy marék feketére szenesedett kávémagot házilag, kézműves módszerekkel előállítom.
Amikor pedig már majdnem feladtam akkor a kenyérvágó kés végével valahogy mégiscsak sikerült lepattintani a fedelet és a magok egy része szanaszét repült a konyhába a fedéllel együtt.
Nos ekkor megfordult a fejemben, hogy ennyi volt, de miután összekapartam egy marék kávészemet ami ugyan egy kicsit sötétebb lett mint az etalon, de olasz pörkölésnek tökéletesen megfelelt és amikor lefőtt belőle az első adag eszpresszó, na akkor azt mondtam, ez megérte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése