Miért pörköljünk kávét házilag?

Joggal tehetitek fel a kérdést, miért is pörköljünk kávét házilag hiszen rengeteg féle pörkölt kávé roskadozik a boltok polcain arra várva hogy a bevásárló kosarunkba kerüljön. Különben is macerás lehet meg biztosan drága.

A válasz:
Nagyon finom, mindig friss, tudom miből van, olyanra pörkölöm ahogyan én szeretem (meg ahogyan a páromnak ízlik) és olyan mint a nagyi sütije egyszerűen ez a legfinomabb. Ami pedig az árát illeti nagyjából egy középkategóriás kávé áráért utánozhatatlan prémium kategóriába tartozó kávét fogsz inni. Otthon akár minden nap. Az otthoni házi pörkölés egy remek hobbi és egy kis gyakorlás után egyszerűbb mint gondolnád!

Akkor most röviden akár ennyi is lehetne ez a bejegyzés. 

Na jó azért lássuk egy kicsit részletesebben is.
Én azért pörkölök itthon kávét, mert nagyon élvezem a kis zöld szemekből előcsalogatni a különféle finomabbnál finomabb ízeket és tök jó a végén leülni a fotelba egy frissen gőzölgő afrikai vagy ázsiai vagy amerikai arabikából elkészített risztrettót szürcsölgetni és utána rágyújtani egy finom szivarra. 

Mindig frissen!
A legközelebbi kávévásárlásnál amikor a polcról leemel egy csomag pörkölt kávét érdemes megfordítani az aromazáró tasakot és elolvasni rajta a csomagolás dátumát. Hát valószínűleg nem pár napja csomagolták. És mikor pörkölték?
Én általában két három naponta szoktam egy-egy kisebb mennyiségű nyers kávét megpörkölni.
A frissen pörkölt kávét légmentesen záródó csatos üvegbe teszem és a hűtőszekrényben tárolom.
Kávékészítés előtt frissen darálom.  Érdemes kipróbálni, hogy amikor a frissen pörkölt kávét kiveszi az ember a hűtőszekrényből és felpattintja az üveg tetejét, na akkor egy nagyot szippantani előbújó illatokból! 

Prémium minőség elérhető áron!
A szupermarketekben kapható kávék nagyrészt különféle fajta kávék számunkra ismeretlen keverékét tartalmazzák. Ezek a gyártók titkos receptjei szerint készült keverékei (blend) sok esetben inkább a nagyobb profitot szolgálják mint a minőséget!

Egy internetes áruház oldalán olvasom, hogy  magas koffein tartalommal rendelkező erős olasz presszókávé keverék kellemes aromákkal. Tehát magyarra lefordítva egy nagy adag gyengébb minőségű olcsó Robusta némi minőségi Arabikával feljavítva hogy az ereje mellett legyen némi aroma is benne és ez 6000Ft/kg körüli áron. Félreértés ne essék nem akarom lehúzni mert biztosan sokan isszák hiszen ha nem tennék akkor nem árulnák, csak azt akarom mondani, ha ennél jóval olcsóbban hozzájut az ember különféle prémium kategóriás zöld kávéhoz, amiről tudni lehet hogy milyen fajta, melyik országból származik sőt annak is melyik régiójából és melyik ültetvényéről nos akkor már érthető, hogy miért készítek saját pörkölésű kávét. 

Úgy ahogy én szeretem!
A házi kávépörkölés egyik nagy előnye, hogy lehetőségünk van kipróbálni a különféle pörkölési fajtákat.
Veszünk mondjuk fél kiló Mexikói Tapachula-t és kis mennyiségekben kipróbáljuk hogy melyik pörkölési mód ízlik a legjobban.  Aztán amikor már összeállt a kedvencek listája akár kipróbálhatunk saját keverékek elkészítésével is. 

Egy dologra azonban érdemes odafigyelni!
Van egy nagy hátránya a házi pörkölésű kávé fogyasztásának, ha rákapsz az ízére nem igen tudsz majd máshol kávézni.  Ezt az élményt kevés helyen fogod megtalálni. :)

Otthoni Kávépörkölés Serpenyőben I.

Az otthoni kávépörkölés akár egy serpenyőben is elvégezhető, de régebben gyártottak kifejezetten erre a célra keverőlapáttal ellátott pörkölő edényt. Életem első pörköléséhez is egy ilyen egyszerű kis eszközt használtam.
Az eredmény? Kis híján teljes kudarc.

Kicsit kopott, de még működő békebeli pörkölő

Történt, hogy egy szép napon nézelődtem egy internetes aukciós portálon és megakadt a szemem egy régi de jó állapotban lévő működőkepés kávépörkölőn. Gondoltam pár ezer kemény magyar forintot megér a dolog és hát miért is ne próbálnám ki az igazi frissen pörkölt kávé utánozhatatlan zamatát.

Mert ugye mindenki hallott már legendákat a házilag pörkölt kávéról?
Micsoda ízek és aromák, és micsoda krémes eszpresszót lehet készíteni belőle!

Na ez az a kategória amit nem talál meg az ember a szupermarketek polcain. Esetleg talán néhány igényes kávézóban rábukkan az ember kézműves kávéra, és ha még jó barista is van hozzá  na akkor ott ihat egy jó kávét. No de mi lenne, ha ezt az élményt minden nap akár otthon is élvezhetnénk?


Ugorjunk neki gondoltam, gyorsan megrendelem aztán lesz ami lesz és mire megérkezik szerzek valahonnan belevalót is. Mert ahogy a mondás tartja veszett már több Mohácsnál és legrosszabb esetben megy dísznek a konyhába. Hosszú kutakodás után sikerült találnom egy helyet ahonnan beszerezhettem egy 250g-os perui Yanesha-t. Piszok drága volt, de azzal vigasztaltak, hogy pörkölés közben majd úgy is szépen megdagadnak a szemek. Na szépen nézünk ki...

Az árból akár vehettem volna egy jóféle pörkölt kávét is.

Aztán pár napra rá találkozott a pörkölő és a nyers kávé. Lelkesen gyújtottam alá a kávépörkölő serpenyőnek és már készül is az első csoda a konyhában.

Hát elég nagyra sikerült!
Ahogy melegedni kezdett ez a sokat látott fémlemez az aljáról hirtelen több évtized emléke akart hirtelen füstbe menni. Többé kevésbé sikerült is nekik, és ahogy a sok füst beborította a konyhát  a füstjelző éles sivítással jutalmazta ténykedésemet, de szerencsére a páraelszívó és a kereszthuzat sikeresen rendet vágott közöttük. Gondoltam jól kezdődik ez a mutatvány, de nem adom fel olyan könnyedén és ha már sikerült úrrá lenni a pörkölés első perceiben eluralkodott káoszon hát folytassuk tovább. Kicsit macerás, de majd belejövök gondoltam, és ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva a magok egyszer-csak hangos reccsenések közepette engedtek a melegnek. Gondoltam jó úton haladok. Megvan az első reccsenés és miközben tovább kavargattam a magokat, hogy oda ne égjenek egy újabb problémával kellett szembesülnöm. A kémlelő nyíláson alig jut be fény az edénybe, tehát nem igen látni hogy mi zajlik odabent.  Márpedig a pörkölésnél nem árt, ha meg tudjuk nézni, hogy hol tart éppen a magok barnulása. Semmi gond! Ha már idáig eljutottunk akkor két keverés aztán felemelni, odatartani az elszívó halogén lámpájához aztán újra a tűzre és kavarni tovább. Jó ötlet, de ekkor a pörkölődő kávészemekből kilépő  nedvesség és különféle olajok teljesen átláthatatlanná lették a kémlelő nyílás üveglemezét.

Amikor a nyers kávét megvettem az eladótól kaptam pár szem francia pörkölésű magot etalonnak.Azt tanácsolta a színére figyeljek nagyon és hogy fantasztikusan finom a frissen pörkölt perui Yanesha-ból készült presszókávé, csak ne pörköljem sötétebbre!

Jó tehát nagyon fogok figyelni a színére, de honnan a bánatból fogom most megtudni, hogy milyen színű a kávé a pörkölőben. Semmi gond, kézenfekvő a megoldás, szépen le kell emelni a pörkölő fedelét és miután összehasonlítottam a kis mintával a kávészemek színét majd visszateszem a fedelet és folytatom a pörkölést, ha szükséges. És amikor már valahol a célegyenesben járok hirtelen beugrik egy mondat valahonnan a tudatalattimból  "Houston, van egy kis gondunk"

Mielőtt nekiálltam a házi pörkölésnek találtam egy érdekes amerikai kávés oldalt. Volt benne néhány tanács és hogy a jó francia pörkölés vége valahol a második reccsenés közelében van, és bizony itt tíz másodperceken múlik a siker vagy a kudarc. Miután elérték a kellő színt a pörkölő mesterek azonnal visszahűtik a magokat, nehogy tovább piruljanak és megégjenek a szemek.  

Tehát a célegyenesben akadt egy kis problémám. A hőtágulás miatt rászorult a pörkölőre a fedele és lehetetlenség volt kinyitni a tűzforró edényt! Na itt a vége a mutatványnak gondoltam és holnaptól visszatérek a jól bevált aromazáró csomagolásban árult bolti kávékhoz. Végül is nem olyan rossz az sem. A legtöbb ember amúgy is azt issza és még abból is az olcsóbbikat. Mi a fenét kell itt kilógni a sorból. Most meg nagyon úgy néz ki, hogy egy kisebb vagyonért sikerülni fog egy marék feketére szenesedett kávémagot házilag, kézműves módszerekkel előállítom.

Amikor pedig már majdnem feladtam akkor a kenyérvágó kés végével valahogy mégiscsak sikerült lepattintani a fedelet és a magok egy része szanaszét repült a konyhába a fedéllel együtt.

Nos ekkor megfordult a fejemben, hogy ennyi volt, de miután összekapartam egy marék kávészemet ami ugyan egy kicsit sötétebb lett mint az etalon, de olasz pörkölésnek tökéletesen megfelelt és amikor lefőtt belőle az első adag eszpresszó, na akkor azt mondtam, ez megérte!

  

Házi pörkölésű Etióp Sidamo

Első bemutatóra a kávé őshazájából Afrikából választottam egy pompásnak ígérkező Arabika fajtát. Az etióp Sidamo-ban  az afrikai kávéfajták kellemes savassága társul az erőteljes virágos aromákkal és gyümölcsös tónusokkal, telt íze erőteljesen fűszeres csokoládés utóízzel társul.   

Frissen szüretelt kávészemek

A Sidamo tartományból származó kávészemek aprók és szürkés árnyalatúnak tűntek amikor kibontottam a csomagolást, szép tiszta volt a felületük és hibás szem is alig akadt közöttük.

50g etióp Sidamo

Ebben az esetben is a házi pörkölés egyik nagy előnye, hogy a kis mennyiség miatt könnyen ki lehet válogatni az esetleg sérült szemeket és így a pörkölőbe már csak az igazán tökéletesen egészséges szemek kerülnek.  A sérült szemek pörkölés közben megéghetnek  és kellemetlen ízükkel elronthatják a végeredményt. Amikor ez ember pedig házi kávé pörkölésre adja a fejét akkor szeretne olyan ízeket kihozni a nyers kávébabokból ami tökéletes élményt ad.

Akkor lássuk mit is lehet kihozni ezekből az aprócska etióp kávémagokból.

Elsőre egy világosabb bécsi pörkölés lesz a cél.
Induljon a pörkölő!

(Most azt kérdezed, hogy ez a pörkölő? Bizony igen! De erről a barkácsolásról majd írok külön. )

Az első reccsenések igencsak halkra sikerültek, nem akarták szétvetni a házilag összebarkácsolt pörkölőmet a roppanások. Érdekes volt, hogy pörkölés során igen hamar barnultak a szemek, picit talán  megijedtek a melegtől vagy csak túljátszották a szerepüket. Aggódtam is a pörkölés vége felé, hogy oda a bécsi pörkölés és vele együtt elfelejthetem a jellegzetes savas ízvilágot és a kellemes fűszeres ízeket. Na a végén még ráfoghatom hogy eleve francia pörkölést akartam vagy rosszabb esetben olaszosat ami szerintem nem igen állna jól ennek a kávéfajtának.

 

És itt látható a varázslat! 

A szürkészöld csontszerű magokból csodás illatú világosbarna szemek születtek.
(Kár hogy a pörkölés illatát nem tudom megmutatni)

És így néz ki a házi pörkölésű etióp Sidamo darálást és tömörítést követően

Ez pedig az a varázslatos 22-25 másodperc. Ki hogyan szereti :)

Íme az első két Ristretto ahogyan a csészékben várják a kóstolást.

Tudom, a profik French Press-el készített kávét tesztelnek, de én nem vagyok profi és így szeretem :)

Tudom ez a fajta világos pörkölés nem igazán Risztretto-nak való, de ez engem egyáltalán nem érdekel, mert nekem így nagyon ízlik :)

És láss csodát az íze valami fenomenálisra sikeredett! Valahol a bécsi pörkölés közelében kellemes halvány citrusos ízek és az illatában van valami finom teára emlékeztető illat. Talán ilyen még nem is fordult elő velem, de sikerült elsőre eltalálni. Most írhatnék mindenféle okosságot a kávéban érezhető etióp napfény ízéről és a Sidamo tartomány hegyoldalainak csodálatos vulkanikus talajának köszönhető aromákról, de sajnos ehhez még nem vagyok elég művelt kávéügyileg.  

És miközben írom ezeket a sorokat már elkészült a következő pörkölés. Most egy közepes francia pörkölésű Sidamo-ból készült eszpresszót szürcsölök. Hát ez is nagyon fincsi, bár a citrusos ízek ebből már szinte teljesen eltűntek és a ...  de ez már egy másik beszámoló.

Jó kávézást mindenkinek! Egészségetekre!